127
πŸ“–

Bun's Bites: Bringing Khmer Street Food to New York

(khmermix.com)
by Sophal5 months ago|0 comments

Bunthoeun Sok arrived in New York City with a backpack full of instant noodles, a secondhand rice cooker, and a wildly ambitious dream: to bring real, unapologetic Khmer street food to the heart of Manhattan.

Bun's Bites food cart in New York

Bunthoeun Sok arrived in New York City with a backpack full of instant noodles, a secondhand rice cooker, and a wildly ambitious dream: to bring real, unapologetic Khmer street food to the heart of Manhattan. Not watered-down fusion. Not some vague "Southeast Asian-inspired" menu. He was determined to serve proper nom banh chok, bai sach chrouk, and smoky num krok the way his mom used to make itβ€”fragrant, messy, and full of soul.

His cousin Reaksmey was supposed to pick him up at JFK. Supposed to. After three hours of waiting, two overpriced pretzels, and one deeply confusing exchange with an airport security guard, Bun realized that "Khmer time" had officially collided with the unforgiving hustle of New York. With no ride in sight, he wrestled his way onto the Q10 bus, gripping his rice cooker like it was a sacred relic, and made his way to Elmhurst, Queens, where his aunt lived with what felt like half the Cambodian population of the East Coast.

Her apartment was small and loud. Plastic-covered furniture, a constant stream of Khmer karaoke videos on TV, and a rotating cast of cousinsβ€”all seemingly named Dara or Linda. Bun claimed a narrow corner of the couch, dodged toys and toddlers, and tried to ignore the jetlag pressing down on him like a wet towel. That night, as he lay awake listening to the muffled hum of subway trains and his uncle snoring through the wall, Bun made a vow to himself: he wouldn't just survive here. He'd feed this city something it had never tasted.

The next morning, Bun got to work at his aunt's bodega-deli hybridβ€”a strange but lovable corner shop that somehow sold Chinese buns, Inca Kola, and homemade Cambodian cha kroeung in takeout containers. It wasn't glamorous, but it gave him access to a fryer, a wok, and regular foot traffic. He started smallβ€”experimenting after hours, testing out recipes, jotting notes on greasy napkins. His big break came when he rigged up a camping stove and folding table just outside the Flushing 7-train station. He laid out trays of num krok, offering free samples with a grin and a thick Queens accent he didn't even know he had.

For days, people passed without a glance. But then, one afternoon, a Filipino grandma tried a bite, nodded slowly, and said, "Yo. This tastes like heaven and diabetes." She posted a video. TikTok found him. Overnight, Bunthoeun's table was surrounded by adventurous foodies and homesick Southeast Asians, all curious about the guy in the apron with the burned fingers and big dreams.

He took the momentum and ran with it. He rented space in a shared ghost kitchen in Brooklynβ€”formerly occupied by a failed vegan kombucha startupβ€”and began prepping larger batches. He met Serey, a dancer with a bold laugh and a knack for flyer design. She joined him, blasting Sinn Sisamouth from a Bluetooth speaker while handing out samples in sequined pants and flip-flops. Together, they hosted a Khmer New Year pop-up in Prospect Park that became the stuff of legend: Bun stirred vats of curry while Serey taught romvong to strangers in the grass. Someone brought a parrot that only knew how to say "ស៊ូស៊ូ Bun!" and refused to shut up. People thought it was part of the act.

But nothing in New York stays perfect for long. The health inspector showed up two weeks later. He didn't like the outdoor grill. Or the fact that Bun was storing banana leaves in his friend's gym locker. Fines followed. Then a temporary shutdown. For a moment, it felt like the dream might end.

Instead, Bun doubled down. His aunt gave him her last stash of palm sugar. The elders at the temple donated herbs and advice. Reaksmey finally came throughβ€”showing up late, of courseβ€”with a used food cart he claimed he "won" in Atlantic City. Bun refurbished it with spray paint, zip ties, and sheer willpower. He rolled it out with a fresh new sign: "Bun's Bites."

Today, Bun's Bites is a beloved fixture in Jackson Heights. There's always a lineβ€”college kids, delivery drivers, food vloggers, homesick uncles. People come for the kuy teav, the sticky rice, the fried bananas. They stay for the warmth, the music, the unmistakable vibe of home. Bun wears a custom T-shirt that says "αžŸαŸ’αžŠαžΆαž”αŸ‹αž˜αŸ‰αŸ‚. Make Khmer Food Loud Again." Serey still dances. The parrot still visits sometimes.

And somewhere, between the smell of lemongrass and the clatter of ladles, New York finally learned to love Khmer foodβ€”real Khmer food. The kind that burns a little. The kind that heals. The kind that says, "We're here."

αž”αŸŠαž»αž“αž’αžΏαž“αžŸαž»αž€αž˜αž€αžŠαž›αŸ‹αž‘αžΈαž€αŸ’αžšαž»αž„αž‰αžΌαžœαž™αŸ‰αž€αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž€αžΆαž”αžΌαž”αžŠαŸ‚αž›αž–αŸ„αžšαž–αŸαž‰αž‘αŸ…αžŠαŸ„αž™αž˜αžΈαžŠαŸ‚αž›αž†αžΆαž”αŸ‹αž†αŸ’αž’αž·αž“ αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†αž„αžŠαžΆαŸ†αž”αžΆαž™αžŠαŸ‚αž›αž”αŸ’αžšαžΎαž αžΎαž™ αž“αž·αž„αž€αŸ’αžαžΈαžŸαž»αž”αž·αž“αžŠαŸαž†αŸ’αž‚αž½αžαž†αŸ’αž‚αž„αŸ– αž“αžΆαŸ†αž’αžΆαž αžΆαžšαž•αŸ’αž›αžΌαžœαžαŸ’αž˜αŸ‚αžšαž–αž·αžαŸ—αž‘αŸ…αž€αžŽαŸ’αžαžΆαž›αž˜αŸ‰αžΆαž“αž αžΆαžαžΆαž“αŸ” αž˜αž·αž“αž˜αŸ‚αž“αž’αžΆαž αžΆαžšαž›αžΆαž™αžŠαŸ‚αž›αž’αŸ’αžœαžΎαž±αŸ’αž™αžαŸ’αžŸαŸ„αž™αž‘αŸαŸ” αž˜αž·αž“αž˜αŸ‚αž“αž˜αŸ‰αžΊαž“αž»αž™αž’αžΆαžŸαŸŠαžΈαž’αžΆαž‚αŸ’αž“αŸαž™αŸαžŠαŸ‚αž›αž…αŸ’αžšαŸαžΈαž“αž‘αŸαŸ” αž‚αžΆαžαŸ‹αž…αž„αŸ‹αž”αž˜αŸ’αžšαžΎαž“αŸ†αž”αž‰αŸ’αž…αž»αž€ αž”αžΆαž™αžŸαžΆαž…αŸ‹αž‡αŸ’αžšαžΌαž€ αž“αž·αž„αž“αŸ†αž€αŸ’αžšαžΌαž€αž•αŸ’αžŸαŸ‚αž„αžŠαžΌαž…αž˜αŸ‰αŸ‚αžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹αž’αŸ’αžœαžΎβ€”αž€αŸ’αž›αž·αž“αž€αŸ’αžšαž’αžΌαž” αžšαž‰αŸ‰αŸαžšαž‰αŸ‰αŸƒ αž“αž·αž„αž–αŸ„αžšαž–αŸαž‰αž‘αŸ…αžŠαŸ„αž™αžœαž·αž‰αŸ’αž‰αžΆαžŽαŸ”

αž‡αžΈαžαžΆαž”αŸ’αžšαž»αžŸαžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹αž‚αž½αžšαžαŸ‚αž˜αž€αž™αž€αž‚αžΆαžαŸ‹αž“αŸ…αž’αžΆαž€αžΆαžŸαž™αžΆαž“αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“αž‡αŸαž’αŸαž αŸ’αžœαžαŸαŸ” αž‚αž½αžšαžαŸ‚αŸ” αž”αž“αŸ’αž‘αžΆαž”αŸ‹αž–αžΈαžšαž„αŸ‹αž…αžΆαŸ†αž’αžŸαŸ‹αžšαž™αŸˆαž–αŸαž›αž”αžΈαž˜αŸ‰αŸ„αž„ αž“αŸ†αž”αŸ’αžšαŸαžαžŸαŸ‚αž›αžαŸ’αž›αŸƒαž–αžΈαžšαž“αŸ† αž“αž·αž„αž€αžΆαžšαž‡αž‡αŸ‚αž€αž…αŸ’αžšαž‘αŸ†αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž’αŸ’αž“αž€αžšαž€αŸ’αžŸαžΆαžŸαž»αžœαžαŸ’αžαž·αž—αžΆαž–αž’αžΆαž€αžΆαžŸαž™αžΆαž“αžŠαŸ’αž‹αžΆαž“αž˜αŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹ αž”αŸŠαž»αž“αžŠαžΉαž„αžαžΆ "αž–αŸαž›αžœαŸαž›αžΆαžαŸ’αž˜αŸ‚αžš" αž”αžΆαž“αž”αŸ‰αŸ‡αž‘αž„αŸ’αž‚αž·αž…αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž€αžΆαžšαžšαž‰αŸ‰αŸαžšαž‰αŸ‰αŸƒαžŠαŸ‚αž›αž‚αŸ’αž˜αžΆαž“αž€αžΆαžšαž’αžαŸ‹αž±αž“αžšαž”αžŸαŸ‹αž‰αžΌαžœαž™αŸ‰αž€αŸ” αžŠαŸ„αž™αž‚αŸ’αž˜αžΆαž“αžšαžαž™αž“αŸ’αžαžŠαžΉαž€ αž‚αžΆαžαŸ‹αž”αžΆαž“αž‡αž›αŸ‹αž•αŸ’αž›αžΌαžœαž‘αžΎαž„αž‘αžΆαž“αž€αŸ’αžšαž»αž„αž‚αž»αž™αŸ‘αŸ  αž€αžΆαž“αŸ‹αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†αž„αžŠαžΆαŸ†αž”αžΆαž™αžŠαžΌαž…αž‡αžΆαžœαžαŸ’αžαž»αžŸαž€αŸ’αž€αž· αž“αž·αž„αž’αŸ’αžœαžΎαžŠαŸ†αžŽαžΎαžšαž‘αŸ…αž’αŸ‚αž›αž˜αž αžΊαžŸ αž€αŸ’αžœαžΈαž“ αžŠαŸ‚αž›αž˜αžΈαž„αžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹αžšαžŸαŸ‹αž“αŸ…αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž’αŸ’αžœαžΈαžŠαŸ‚αž›αž αžΆαž€αŸ‹αžŠαžΌαž…αž‡αžΆαž–αžΆαž€αŸ‹αž€αžŽαŸ’αžαžΆαž›αž…αŸ†αž“αž½αž“αž”αŸ’αžšαž‡αžΆαž‡αž“αžαŸ’αž˜αŸ‚αžšαž“αŸ…αž†αŸ’αž“αŸαžšαžαžΆαž„αž€αžΎαžαŸ”

αž•αŸ’αž‘αŸ‡αž›αŸ’αžœαŸ‚αž„αžšαž”αžŸαŸ‹αž“αžΆαž„αžαžΌαž…αž“αž·αž„αžšαŸ†αžαžΆαž“αŸ” αž‚αŸ’αžšαžΏαž„αžŸαž„αŸ’αž αžΆαžšαžŠαŸ‚αž›αž‚αŸ’αžšαž”αžŠαŸ„αž™αž•αŸ’αž›αžΆαžŸαŸ’αž‘αž·αž€ αžœαžΈαžŠαŸαž’αžΌαž€αžΆαžšαŸ‰αžΆαž’αžΌαžαŸαžαŸ’αž˜αŸ‚αžšαžŠαŸ‚αž›αž αžΌαžšαž‡αžΆαž”αŸ‹αž›αžΆαž”αŸ‹αž“αŸ…αž›αžΎαž‘αžΌαžšαž‘αžŸαŸ’αžŸαž“αŸ αž“αž·αž„αž‡αžΈαžαžΆαžŠαŸ‚αž›αžœαž·αž›αžœαž›αŸ‹β€”αž‘αžΆαŸ†αž„αž’αžŸαŸ‹αž αžΆαž€αŸ‹αžŠαžΌαž…αž‡αžΆαžˆαŸ’αž˜αŸ„αŸ‡αžŠαžΆαžšαŸ‰αžΆαž¬αž›αžΈαž“αžŠαžΆαŸ” αž”αŸŠαž»αž“αž”αžΆαž“αž™αž€αž‡αŸ’αžšαž»αž„αžαžΌαž…αž“αŸƒαž’αžΆαžœαž·αž€ αž‡αŸ€αžŸαžœαžΆαž„αžšαž”αžŸαŸ‹αž›αŸαž„αž“αž·αž„αž€αŸ’αž˜αŸαž„αžαžΌαž… αž“αž·αž„αž–αŸ’αž™αžΆαž™αžΆαž˜αž˜αž·αž“αžαŸ’αžœαž›αŸ‹αž’αŸ†αž–αžΈαž‡αŸαžαž‘αžΆαž€αŸ‹αžŠαŸ‚αž›αž…αž»αž…αž›αžΎαž‚αžΆαžαŸ‹αžŠαžΌαž…αž‡αžΆαž€αž“αŸ’αžŸαŸ‚αž„αžŸαžΎαž˜αŸ” αž™αž”αŸ‹αž“αŸ„αŸ‡ αžαžŽαŸˆαž‚αžΆαžαŸ‹αž’αž„αŸ’αž‚αž»αž™αžŠαŸαž€αžŸαŸ’αžαžΆαž”αŸ‹αžŸαŸ†αž‘αŸαž„αžŠαžΆαž…αŸ‹αžŠαžΆαž…αŸ‹αžšαž”αžŸαŸ‹αžšαžαž—αŸ’αž›αžΎαž„αž€αŸ’αžšαŸ„αž˜αžŠαžΈαž“αž·αž„αž‡αžΈαžαžΆαž€αŸ†αž–αž»αž„αžŠαž€αžŠαž„αŸ’αž αžΎαž˜αž†αŸ’αž›αž„αž€αžΆαžαŸ‹αž‡αž‰αŸ’αž‡αžΆαŸ†αž„ αž”αŸŠαž»αž“αž”αžΆαž“αžŸαŸ’αž”αžαžŠαž›αŸ‹αžαŸ’αž›αž½αž“αž―αž„αŸ– αž‚αžΆαžαŸ‹αž˜αž·αž“αž‚αŸ’αžšαžΆαž“αŸ‹αžαŸ‚αžšαžŸαŸ‹αž“αŸ…αž‘αžΈαž“αŸαŸ‡αž‘αŸαŸ” αž‚αžΆαžαŸ‹αž“αžΉαž„αž±αŸ’αž™αž‘αžΈαž€αŸ’αžšαž»αž„αž“αŸαŸ‡αž‰αž»αŸ†αžΆαž’αŸ’αžœαžΈαžŠαŸ‚αž›αžœαžΆαž˜αž·αž“αž’αŸ’αž›αžΆαž”αŸ‹αž—αŸ’αž›αž€αŸ‹αŸ”

αž–αŸ’αžšαžΉαž€αž”αž“αŸ’αž‘αžΆαž”αŸ‹ αž”αŸŠαž»αž“αž”αžΆαž“αž…αžΆαž”αŸ‹αž•αŸ’αžŠαžΎαž˜αž’αŸ’αžœαžΎαž€αžΆαžšαž“αŸ…αž αžΆαž„αžšαž”αžŸαŸ‹αž˜αžΈαž„αžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹β€”αž αžΆαž„αž‡αŸ’αžšαž»αž„αžŠαŸ‚αž›αž…αž˜αŸ’αž›αŸ‚αž€αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αž‚αž½αžšαž±αŸ’αž™αžŸαŸ’αžšαž‘αžΆαž‰αŸ‹αžŠαŸ‚αž›αž…α‚€αž”αžΆαž“αžšαŸ†αž›αŸ‚αž€αžšαžœαžΆαž„αž αžΆαž„αž’αžΆαž αžΆαžšαž“αž·αž„αž αžΆαž„αž›αž€αŸ‹αž’αžΆαž αžΆαžšαžŠαŸ‚αž›αž αžΆαž€αŸ‹αžŠαžΌαž…αž‡αžΆαž›αž€αŸ‹αž“αŸ†αž”αŸ‰αžΆαžœαž…αž·αž“ αž’αŸŠαžΈαž“αž€αžΆαž€αžΌαž‘αžΆ αž“αž·αž„αž†αžΆαžαŸ’αžšαŸ‚αž„αžαŸ’αž˜αŸ‚αžšαžŠαŸ‚αž›αž’αŸ’αžœαžΎαž•αŸ’αž‘αŸ‡αž‡αžΆαž€αž‰αŸ’αž…αž”αŸ‹αž™αž€αž‘αŸ…αŸ” αžœαžΆαž˜αž·αž“αžŸαŸ’αž’αžΆαžαž‘αŸ αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αžœαžΆαž•αŸ’αžαž›αŸ‹αž±αŸ’αž™αž‚αžΆαžαŸ‹αž…αžΌαž›αž”αŸ’αžšαžΎαžŠαŸƒαžŠαžΆαŸ† αžαŸ’αž‘αŸ‡ αž“αž·αž„αž’αŸ’αž“αž€αžŠαžΎαžšαž€αžΆαžαŸ‹αž‡αžΆαž”αŸ‹αž›αžΆαž”αŸ‹αŸ” αž‚αžΆαžαŸ‹αž…αžΆαž”αŸ‹αž•αŸ’αžŠαžΎαž˜αžαžΌαž…β€”αž–αž·αžŸαŸ„αž’αž“αŸαž€αŸ’αžšαŸ„αž™αž˜αŸ‰αŸ„αž„ αžŸαžΆαž€αž›αŸ’αž”αž„αžšαžΌαž”αž˜αž“αŸ’αž αžŸαžšαžŸαŸαžšαž€αŸ†αžŽαžαŸ‹αž…αŸ†αžŽαžΆαŸ†αž›αžΎαž€αŸ’αžšαžŠαžΆαžŸαž‡αžΌαžαžαŸ’αž›αžΆαž‰αŸ‹αŸ” αž±αž€αžΆαžŸαž’αŸ†αžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹αž˜αž€αž–αŸαž›αž‚αžΆαžαŸ‹αžšαŸ€αž”αž…αŸ†αžŠαŸƒαžŠαžΆαŸ†αžŠαŸ†αžŽαžΎαžšαž€αžΆαžšαž“αž·αž„αžαž»αžŠαŸ‚αž›αž’αžΆαž…αž”αžαŸ‹αž”αžΆαž“αž‡αž·αžαžŸαŸ’αžαžΆαž“αžΈαž™αŸαžšαžαž—αŸ’αž›αžΎαž„αž αŸ’αžœαŸ’αž›αžΌαžŸαž·αž„αŸ§αŸ” αž‚αžΆαžαŸ‹αžŠαžΆαž€αŸ‹αžαžΆαžŸαž“αŸ†αž€αŸ’αžšαžΌαž€ αž•αŸ’αžαž›αŸ‹αž‚αŸ†αžšαžΌαž₯αžαž‚αž·αžαžαŸ’αž›αŸƒαž‡αžΆαž˜αž½αž™αž‰αž‰αžΉαž˜αž“αž·αž„αžŸαŸ†αž‘αŸαž„αž€αŸ’αžœαžΈαž“αžŠαŸ‚αž›αž‚αžΆαžαŸ‹αž˜αž·αž“αžŠαžΉαž„αžαžΆαž‚αžΆαžαŸ‹αž˜αžΆαž“αŸ”

αž’αžŸαŸ‹αžšαž™αŸˆαž–αŸαž›αž‡αžΆαž…αŸ’αžšαžΎαž“αžαŸ’αž„αŸƒ αž˜αž“αž»αžŸαŸ’αžŸαžŠαžΎαžšαž€αžΆαžαŸ‹αžŠαŸ„αž™αž˜αž·αž“αž˜αžΎαž›αŸ” αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αž”αž“αŸ’αž‘αžΆαž”αŸ‹αž˜αž€ αž“αŸ…αžšαžŸαŸ€αž›αž˜αž½αž™ αž™αžΆαž™αž αŸ’αžœαžΈαž›αžΈαž–αžΈαž“αž˜αŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹αž”αžΆαž“αžŸαžΆαž€αž›αŸ’αž”αž„αž˜αž½αž™αžŠαŸ†αžŽαžΉαž„ αž€αž€αž€αž»αž‰αž™αžΊαžαŸ— αž“αž·αž„αž“αž·αž™αžΆαž™αžαžΆ "αž™αžΌαŸ” αž“αŸαŸ‡αž—αŸ’αž›αž€αŸ‹αžŠαžΌαž…αž‹αžΆαž“αžŸαž½αž‚αŸŒαž“αž·αž„αž‡αŸ†αž„αžΊαž‘αžΉαž€αž“αŸ„αž˜αž•αŸ’αž’αŸ‚αž˜αŸ”" αž“αžΆαž„αž”αžΆαž“αž•αŸ’αž‰αžΎαžœαžΈαžŠαŸαž’αžΌαŸ” αž‘αžΈαž€αžΌαž€αžšαž€αžƒαžΎαž‰αž‚αžΆαžαŸ‹αŸ” αž€αŸ’αž“αž»αž„αž™αž”αŸ‹αž˜αž½αž™ αžαž»αžšαž”αžŸαŸ‹αž”αŸŠαž»αž“αž’αžΏαž“αžαŸ’αžšαžΌαžœαž”αžΆαž“αž αŸŠαž»αŸ†αž–αŸαž‘αŸ’αž’αžŠαŸ„αž™αž’αŸ’αž“αž€αž…αžΌαž›αž…αž·αžαŸ’αžαž’αžΆαž αžΆαžšαž’αžΆαžŸαž“αŸ’αž“αž“αž·αž„αž’αžΆαžŸαŸŠαžΈαž’αžΆαž‚αŸ’αž“αŸαž™αŸαžŠαŸ‚αž›αž‚αŸαž…αž•αŸ’αž‘αŸ‡ αž‘αžΆαŸ†αž„αž’αžŸαŸ‹αž…αž„αŸ‹αžŠαžΉαž„αž’αŸ†αž–αžΈαž”αž»αžšαžŸαžŠαŸ‚αž›αž–αžΆαž€αŸ‹αž’αžΆαžœαž‚αŸ’αžšαž”αž–αŸ„αŸ‡αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž˜αŸ’αžšαžΆαž˜αžŠαŸƒαž†αŸαŸ‡αž“αž·αž„αž€αŸ’αžαžΈαžŸαž»αž”αž·αž“αž’αŸ†αŸ”

αž‚αžΆαžαŸ‹αž”αžΆαž“αž™αž€αž€αž˜αŸ’αž›αžΆαŸ†αž„αž“αž·αž„αžšαžαŸ‹αž‡αžΆαž˜αž½αž™αžœαžΆαŸ” αž‚αžΆαžαŸ‹αž‡αž½αž›αž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„αž“αŸ…αž€αŸ’αž“αž»αž„αž•αŸ’αž‘αŸ‡αž”αžΆαž™αžŠαŸ‚αž›αž…αŸ‚αž€αžšαŸ†αž›αŸ‚αž€αž“αŸ…αž”αŸ’αžšαžΌαž€αŸ’αž›αžΈαž“β€”αžŠαŸ‚αž›αž’αŸ’αž›αžΆαž”αŸ‹αžαŸ’αžšαžΌαžœαž”αžΆαž“αž€αžΆαž“αŸ‹αž€αžΆαž”αŸ‹αžŠαŸ„αž™αž€αŸ’αžšαž»αž˜αž αŸŠαž»αž“αž€αžΌαž˜αž”αžΌαž†αžΆαžŠαŸ‚αž›αž”αžšαžΆαž‡αŸαž™β€”αž“αž·αž„αž…αžΆαž”αŸ‹αž•αŸ’αžŠαžΎαž˜αžšαŸ€αž”αž…αŸ†αž…αŸ†αž“αž½αž“αž’αŸ†αŸ” αž‚αžΆαžαŸ‹αž”αžΆαž“αž‡αž½αž”αžŸαŸαžšαŸ‰αŸαž™ αž’αŸ’αž“αž€αžšαžΆαŸ†αžŠαŸ‚αž›αž˜αžΆαž“αžŸαŸ†αž‘αŸαž„αžŸαžΎαž…αžαŸ’αž›αžΆαŸ†αž„αž“αž·αž„αž‡αŸ†αž“αžΆαž‰αž€αžΆαžšαžšαž…αž“αžΆαžŸαŸ’αž›αžΆαž€αŸ” αž“αžΆαž„αž”αžΆαž“αž…αžΌαž›αžšαž½αž˜αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž‚αžΆαžαŸ‹ αž”αž‰αŸ’αž‡αžΌαž“αžŸαŸ†αž‘αŸαž„αžŸαŸŠαžΈαž“αžŸαŸŠαžΈαžŸαž˜αŸ‰αŸ…αž–αžΈαž§αž”αž€αžšαžŽαŸαž”αŸ’αž›αžΌαž’αžΌαžŸαžαžŽαŸˆαž•αŸ’αžαž›αŸ‹αž‚αŸ†αžšαžΌαž‡αžΆαž˜αž½αž™αžαŸ„αžŠαŸ‚αž›αž˜αžΆαž“αž•αŸ’αž€αžΆαž“αž·αž„αž‡αŸαžšαž‡αžΎαž„αŸ” αž‡αžΆαž˜αž½αž™αž‚αŸ’αž“αžΆ αž–αž½αž€αž‚αŸαž”αžΆαž“αž’αŸ’αžœαžΎαž–αž·αž’αžΈαž…αžΌαž›αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†αžαŸ’αž˜αŸ‚αžšαžŠαŸ‚αž›αž”αŸ„αŸ‡αžŠαž»αŸ†αž‘αžΎαž„αžœαž·αž‰αž“αŸ…αž§αž‘αŸ’αž™αžΆαž“αž•αŸ’αžšαžΌαžŸαž–αž·αž€αžŠαŸ‚αž›αž€αŸ’αž›αžΆαž™αž‡αžΆαžšαžΏαž„αžŠαŸαž›αŸ’αž”αžΈαŸ– αž”αŸŠαž»αž“αž€αžΌαžšαž†αŸ’αž“αžΆαŸ†αž„αž€αžΆαžšαžΈαžαžŽαŸˆαžŸαŸαžšαŸ‰αŸαž™αž”αž„αŸ’αžšαŸ€αž“αžšαžΆαŸ†αžœαž„αŸ‹αžŠαž›αŸ‹αž’αŸ’αž“αž€αž…αž˜αŸ’αž›αŸ‚αž€αž“αŸ…αž€αŸ’αž“αž»αž„αžŸαŸ’αž˜αŸ…αŸ” αž’αŸ’αž“αž€αžŽαžΆαž˜αŸ’αž“αžΆαž€αŸ‹αž”αžΆαž“αž“αžΆαŸ†αžαŸ’αžšαžΈαžœαžΆαžŸαžŠαŸ‚αž›αžŠαžΉαž„αžαŸ‚αž–αžΆαž€αŸ’αž™ "αžŸαŸŠαžΌαžŸαŸŠαžΌαž”αŸŠαž»αž“!" αž“αž·αž„αž–αž»αŸ†αž–αŸ’αžšαž˜αžŸαŸ’αž„αžΆαžαŸ‹αŸ” αž˜αž“αž»αžŸαŸ’αžŸαž‚αž·αžαžαžΆαžœαžΆαž‡αžΆαž•αŸ’αž“αŸ‚αž€αž“αŸƒαž€αžΆαžšαžŸαž˜αŸ’αžαŸ‚αž„αŸ”

αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚αž‚αŸ’αž˜αžΆαž“αž’αŸ’αžœαžΈαž“αŸ…αž‰αžΌαžœαž™αŸ‰αž€αžŠαŸ‚αž›αž›αŸ’αž’αž‡αžΆαž”αŸ‹αž™αžΌαžšαŸ” αž’αŸ’αž“αž€αžαŸ’αžšαž½αžαž–αž·αž“αž·αžαŸ’αž™αžŸαž»αžαž—αžΆαž–αž”αžΆαž“αž˜αž€αž–αžΈαžšαžŸαž”αŸ’αžαžΆαž αŸαž€αŸ’αžšαŸ„αž™αŸ” αž‚αžΆαžαŸ‹αž˜αž·αž“αž…αžΌαž›αž…αž·αžαŸ’αžαžŠαŸƒαžŠαžΆαŸ†αžαžΆαž„αž€αŸ’αžšαŸ…αž‘αŸαŸ” αž¬αž€αžΆαžšαž–αž·αžαžŠαŸ‚αž›αž”αŸŠαž»αž“αžšαž€αŸ’αžŸαžΆαžŸαŸ’αž›αžΉαž€αž…αŸαž€αž“αŸ…αž€αŸ’αž“αž»αž„αž‘αžΌαž€αžšαž”αžŸαŸ‹αž˜αž·αžαŸ’αžαžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹αŸ” αž‘αžŽαŸ’αžŒαž€αž˜αŸ’αž˜αž”αžΆαž“αžŠαžΎαžšαžαžΆαž˜αŸ” αž”αž“αŸ’αž‘αžΆαž”αŸ‹αž˜αž€αž€αžΆαžšαž”αž·αž‘αž•αŸ’αž‘αžΆαž›αŸ‹αž”αžŽαŸ’αžαŸ„αŸ‡αž’αžΆαžŸαž“αŸ’αž“αŸ” αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹αž–αŸαž›αž˜αž½αž™ αžœαžΆαž αžΆαž€αŸ‹αžŠαžΌαž…αž‡αžΆαž€αŸ’αžαžΈαžŸαž»αž”αž·αž“αž’αžΆαž…αž”αž‰αŸ’αž…αž”αŸ‹αŸ”

αž•αŸ’αž‘αž»αž™αž‘αŸ…αžœαž·αž‰ αž”αŸŠαž»αž“αž”αžΆαž“αž–αž„αŸ’αžšαžΉαž„αž€αž˜αŸ’αž›αžΆαŸ†αž„αŸ” αž˜αžΈαž„αžšαž”αžŸαŸ‹αž‚αžΆαžαŸ‹αž”αžΆαž“αž•αŸ’αžαž›αŸ‹αž±αŸ’αž™αž‚αžΆαžαŸ‹αž’αŸ†αžŽαŸ„αž™αžŠαžΌαž„αž…αž»αž„αž€αŸ’αžšαŸ„αž™αžšαž”αžŸαŸ‹αž“αžΆαž„αŸ” αž’αŸ’αž“αž€αž…αžΆαžŸαŸ‹αž“αŸ…αžœαžαŸ’αžαž”αžΆαž“αž•αŸ’αžαž›αŸ‹αž±αŸ’αž™αžαŸ’αž“αžΆαŸ†αž–αŸ’αž™αžΆαž”αžΆαž‘αž“αž·αž„αžŠαŸ†αž”αžΌαž“αŸ’αž˜αžΆαž“αŸ” αžšαŸ‰αžΆαž€αžŸαŸ’αž˜αŸαž™αž”αžΆαž“αž˜αž€αž‡αžΆαž˜αž½αž™β€”αž˜αž€αž™αžΊαž αž‡αžΆαž€αžΆαžšαž–αž·αžβ€”αž‡αžΆαž˜αž½αž™αžšαžαž™αž“αŸ’αžαž›αž€αŸ‹αž’αžΆαž αžΆαžšαžŠαŸ‚αž›αž”αŸ’αžšαžΎαž αžΎαž™αžŠαŸ‚αž›αž‚αžΆαžαŸ‹αž’αŸ‡αž’αžΆαž„αžαžΆαž‚αžΆαžαŸ‹ "αžˆαŸ’αž“αŸ‡" αž“αŸ…αž’αžΆαžαž‘αž„αŸ‹αž‘αž·αž€αžŸαŸŠαžΈαž’αžΈαŸ” αž”αŸŠαž»αž“αž”αžΆαž“αž‡αž½αžŸαž‡αž»αž›αžœαžΆαž‡αžΆαž˜αž½αž™αžαŸ’αž“αžΆαŸ†αž–αž»αž› αžαŸ’αžŸαŸ‚αžšαžΉαž αž“αž·αž„αž†αž“αŸ’αž‘αŸˆαžŠαŸαžαŸ’αž›αžΆαŸ†αž„αŸ” αž‚αžΆαžαŸ‹αž”αžΆαž“αžšαž»αž‰αžœαžΆαž…αŸαž‰αž‡αžΆαž˜αž½αž™αžŸαŸ’αž›αžΆαž€αžαŸ’αž˜αžΈαŸ– "αž”αŸŠαž»αž“αž”αŸŠαžΈαžαŸ”"

αžαŸ’αž„αŸƒαž“αŸαŸ‡ αž”αŸŠαž»αž“αž”αŸŠαžΈαžαž‚αžΊαž‡αžΆαž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„αžŠαŸ‚αž›αž‚αŸαžŸαŸ’αžšαž‘αžΆαž‰αŸ‹αž“αŸ…αž‡αžΆαž€αŸ‹αžŸαž»αž“αž αŸƒαžαŸ” αž˜αžΆαž“αž‡αž½αžšαž‡αžΆαž”αŸ‹αž›αžΆαž”αŸ‹β€”αž€αŸ’αž˜αŸαž„αž‡αŸ†αž‘αž„αŸ‹αž’αžΆαž™αž»αžšαŸ€αž“ αž’αŸ’αž“αž€αžŠαžΉαž€αž‡αž‰αŸ’αž‡αžΌαž“ αž’αŸ’αž“αž€αžœαžΈαžŠαŸαž’αžΌαž’αžΆαž αžΆαžš αž‡αžΈαžαžΆαžŠαŸ‚αž›αž‚αŸαž…αž•αŸ’αž‘αŸ‡αŸ” αž˜αž“αž»αžŸαŸ’αžŸαž˜αž€αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹αž‚αž»αž™αž‘αžΆαžœ αž”αžΆαž™αž€αŸ’αžšαŸ€αž˜ αž“αŸ†αž…αŸαž€αž†αžΆαŸ” αž–αž½αž€αž‚αŸαž“αŸ…αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹αž—αžΆαž–αž€αž€αŸ‹αž€αŸ’αžαŸ… αžαž“αŸ’αžαŸ’αžšαžΈ αž“αž·αž„αž’αžΆαžšαž˜αŸ’αž˜αžŽαŸαžŠαŸ‚αž›αž…αŸ’αž”αžΆαžŸαŸ‹αž›αžΆαžŸαŸ‹αž“αŸƒαž•αŸ’αž‘αŸ‡αŸ” αž”αŸŠαž»αž“αž–αžΆαž€αŸ‹αž’αžΆαžœαžŠαŸ‚αž›αž’αŸ’αžœαžΎαž•αŸ’αž‘αžΆαž›αŸ‹αžŠαŸ‚αž›αžŸαžšαžŸαŸαžšαžαžΆ "αžŸαŸ’αžŠαžΆαž”αŸ‹αž˜αŸ‰αŸ‚αŸ” αž’αŸ’αžœαžΎαž±αŸ’αž™αž’αžΆαž αžΆαžšαžαŸ’αž˜αŸ‚αžšαžŸαŸ’αžšαŸ‚αž€αž‘αžΎαž„αžœαž·αž‰αŸ”" αžŸαŸαžšαŸ‰αŸαž™αž“αŸ…αžαŸ‚αžšαžΆαŸ†αŸ” αžαŸ’αžšαžΈαžœαžΆαžŸαž“αŸ…αžαŸ‚αž˜αž€αž‡αž½αž”αž–αŸαž›αžαŸ’αž›αŸ‡αŸ”

αž αžΎαž™αž“αŸ…αž€αž“αŸ’αž›αŸ‚αž„αžŽαžΆαž˜αž½αž™ αžšαžœαžΆαž„αž€αŸ’αž›αž·αž“αž‚αŸ’αžšαŸƒαž“αž·αž„αžŸαŸ†αž‘αŸαž„αž…αžΆαž“ αž‰αžΌαžœαž™αŸ‰αž€αž”αžΆαž“αžšαŸ€αž“αžŸαŸ’αžšαž‘αžΆαž‰αŸ‹αž’αžΆαž αžΆαžšαžαŸ’αž˜αŸ‚αžšβ€”αž’αžΆαž αžΆαžšαžαŸ’αž˜αŸ‚αžšαž–αž·αžαŸ—αŸ” αž”αŸ’αžšαž—αŸαž‘αžŠαŸ‚αž›αž†αŸαŸ‡αž”αž“αŸ’αžαž·αž…αŸ” αž”αŸ’αžšαž—αŸαž‘αžŠαŸ‚αž›αž–αŸ’αž™αžΆαž”αžΆαž‘αŸ” αž”αŸ’αžšαž—αŸαž‘αžŠαŸ‚αž›αž“αž·αž™αžΆαž™αžαžΆ "αž™αžΎαž„αž“αŸ…αž‘αžΈαž“αŸαŸ‡αŸ”"

← Back to Stories